A Fájdalmas Igazság

Amikor az embernek konkrétan megmondják az igazat általában megsértődik rajta,és az emberre aki mondta...De csak azért,mert tudja,hogy igaz,és az igazság mindig fáj... Az ember fél dolgoktól, próbál úgymond "menekülni" előlük,bár ha tudja is,hogy a gondok elől nem lehet mindig bujkálni egyszer szembe kell hogy néznie vele.A menekülés nem megoldás a problémák/félelmek megoldására, csak erősebbre szorítjuk azt a bizonyos hurkot.A félelem is egy érzés, amit átkel élnie az embernek ha akarja ha nem.Ahogy mondani szokták,ami nem öl meg az megerősít.Viszont ha csak gondok vannak az nem megerősít, hanem legyengít,és depresszióba húz.

Kiskoromban sokszor voltak otthon családi viták néha amikor elfajult a helyzet,kimentem játszani,és próbáltam nem tudomást venni arról,hogy mi zajlik körülöttem.Ez is egy úgymond érzelmi elnyomás/folytás volt számomra,hiszen szívesen mentem volna be a házba és sikítottam volna nagyot,hogy mindenki csönd bemaradjon.Sok mindent kellett volna megtennem amit nem tettem,még mai napig is elfolytok magamban sok érzelmet amiről tudom,hogy nem kellene. Úgy gondolom,hogy vannak olyan dolgok amit az ember csakis magában tud helyrehozni,és ott a beszéd nem segít...Viszont mikor meg beszélnél róluk akkor éppen nincs senki aki meghallgatná és újra magadban kell tartanod,és megpróbáld felemészni.Van amit lehet van amit nem. Sok ember szeret panaszkodni,kiadni magukból a bennük felgyülemlő düht,haragot,és minden más érzelmi dolgot amit túl súlyosnak tartanak ahhoz,hogy magukban tartsák,ezért elmondják másnak, és ezzel úgy érzik,hogy megszabadultak tőlük,nincs többé...Pedig ez nem így van, a dolgok ugyan ott maradnak,csak könnyebb lesz a Sulya..A katolikusok is nagy tévhitben vannak,hiszen ha beülnek a gyontato székbe,és elmondják a Papnak a bűneiket és ő feloldja azokat attól lehet (bár én nem hiszek benne) hogy feloldozza a bűnei alól,de azok nem tűnnek el... Attól,hogy Isten megbocsájt attól nem leszünk jobb emberek,hiszen ugyanúgy bűnhődtél,ugyan úgy maradt minden.Attól,hogy éjjel elmondod a miatyánkot " bocsáss meg a mi vétkeinkért..." attól nem tűnik el a baj,csak elnyomod magadban...A gondok ugyan ott maradnak akármit csinálsz,akárhogy is akarod,hogy eltűnjenek ugyan ott maradnak addig amíg szembe nem nézel velük!


Ha egy ember megmondja amit gondol,kioszt és jól leszólja a fejed, hogyha rossz útra térsz akkor,azt úgy veszed,mintha az egész világ összebeszélt volna ellened,és kiakadsz, sírsz, ordítasz,törsz,zúzol mindent, nem akarsz beszélni senkivel,magad után csapod az ajtót és ledobod magad az ágyra fejedre húzod a takarót és bőgsz... Elgondolkodsz a történteken,és rájössz,hogy nem is beszélnek hülyeséget,de azért a büszkeséged meghagyod,és mész a saját fejed után. Amikor meg eltaknyolsz egy nagyot a saját hülyeségeden bevallod magadnak,hogy hallgatnod kellett volna arra, aki figyelmeztetett,lekellet volna dobd a büszkeséged.De sok olyan ember van,akiknek a büszkeség és a csökönyösség elnyomja a józan eszét és úgy vezeti az embert ahogy kedve tartja..


Ha hazudsz egy embernek,nem nekik hazudsz hanem saját magadnak. Ha sokat hazudsz van,hogy Te magad is beveszed,bemeséled magadnak és az embereknek hogy igen ez így van,pedig nem,de mire rájössz erre,összezavarodsz és azon kapod magad,hogy már szinte mindig hazudsz,és ez már tök természetessé vállt számodra.Ahhoz,hogy bevalld a dolgokat,már túlságosan is késő,túl sok dologban hazudtál..A hazudozás súlyos teher is lehet,amit cipelsz magaddal.Gondolj bele,hogy ellopsz egy csokit a boltból,berakod a zsebedbe,mész tovább egy másik boltba és egy másikba stb... mire este lesz tele lesz a ruhád csokival ami nagy teher,fizikai teher... A hazudozás ugyan nem fizikai teher,de ugyan úgy gyűlik benned,mint a csoki a ruhádba... A hazudozás egyben titkolózás is, minden egyes hazugság egy titok is egyben,hiszen amit hazudsz,azt el is kell titkold.Egy fedél alá lehetne tenni a fentebb említett félelem/gondok/csökönyösség,és sok minden más dologgal...Hiszen ezek mind egy hatalmas súlynak mondható dolog,ami növekszik benned,gyűlik egyre jobban, ahogy hazudsz,elnyomod magadban,és menekülsz előlük...De közben tudod,hogy megszűnni sose fog,csak növekedni benned...

Bűn,félelem,szomorúság,csalódás,hazugság,elnyomás, és még sok minden...amitől nem lehet elbújni,vagy megszüntetni, hiszen ez az ÉLET!Viszont megváltozni,és annak a tehernek a Sulyát amit magaddal cipelsz meglehet állítani,hogy ne gyülljön több! csupán AKARAT kell hozzá!

http://www.youtube.com/watch?v=0W_SGoBFJxs