A nagy találkozás

28. án elindultunk Ádámmal Pestre.
Barátnőm N akivel már 10honapja nem találkoztam Pesten van,és megyek meglátogatni.
Hangos és heves szivdobbanás az utolso percekben a liftben. Nagy kopogás az ajton, és csillogo szem ahogy meglátom. Nagy ölelés, "nemhiszem el' ezés... Mind ketten sokat változtunk, és csak néztük egymást... Az anno két jó barát ismét találkoznak, és szinte fel se ismerik egymást. Magamban azt hajtogatom,hogy az idő hogy megváltoztatja az embert.... Nagy csevejek, és nevetés közben eszembe jutott,hogy a legjobb emberek mind messze laknak tőlem,távol vannak a szívemtől de mégis közel. Furcsa ez az élet. De ilyen pillanatokért érdemes élni.

A másik dolog amiről nem írtam, és mondtam,hogy majd írni fogom,az az,hogy nemrég csináltattam egy orr pirszinget, amiről senki se tudott,szóval nagy meglepi ( döbbenés) volt nő vérem és mindenki számára. :)

Nem hittem,hogy valaha is mondok ilyet,de vágyok vissza Írországba, hiányzik anyukám,és a jó kis szobám. Egyre jobban kezdem én is látni,hogy mi folyik itt Magyar országon, ezt az egész Orbán Viktor os harcot és baromságokat amiktől egész életemben csak futottam.... Sajnos az ország szépsége nem tudja elvakítani tőlem ezeket a szem kiszúrós alapvető dolgokat ami folyik itt ebben a gyönyörű országban.